Kinézet: A blog design-je kódos, így egyből előnnyel indul. Mutatós fejléc/háttér, vagy ezt minek nevezzem, nincs túlzsúfolva, de azért mégiscsak minden van rajta, még olyan is, amit egyébként a történet szempontjából nem értek, de mivel eddig csak prológus található a blogon, ezért nyilván lesz szerepe. A betűk olvashatók, szóval szuper. Tehát első ránézésre egy gótikus, drámai hangulatú bloggal találhatjuk szembe magunkat, ami nálam pluszpont, mert bezony szeretek szenvedni.:D (egy kibaszott mazochista vagyok) A blogon minden van, csak az nem, ami kéne. Nincs feliratkozás fül. Hát hogy várod majd így a lelkes olvasókat?c: Nincsen Fejezetek opció. Nyilván lesz, mert picit jobbra tekerve már rá is bukkantam a Menüre, de mivel még nincs, megemlítem. Ezt semmiképpen se felejtsd majd el. Úgy önmagában mégis tetszetős, picit talán túl hivalkodó blogocska, bár hogy őszinte legyek, arról nem nagyon tudok nyilatkozni, mennyire kapcsolódik magához a tartalomhoz.

10/9

Minden más: Egy prológus van csak fent, kemény tizenegy mondattal. Ezzel sajnos nem tudok így sokat kezdeni, így nekikezdek az elemzésnek, csak szépen sorjában. Az első bekezdésben megtudhatjuk főszereplőnk becses nevét, és azt, hogy ő kilóg a szórakozó fiatalok sorából, mert ő inkább csak sétálgat, ahelyett, hogy piával a kezében táncolna az asztalon. A ,,bulizó" szót kicserélném valami komolyabbra, mivel a blog maga elég komoly hangvételűnek tűnik, és ez így egy kicsit megtöri a varázst már az elején. A második részecskében megtudhatjuk, hogy a lányka szülei sem tudják, milyen is ő, mert csak egy emberre támaszkodhatott, egészen idáig. (egyszer volt, hol nem volt, csak nem ő volt a herceg a fehér lovon?) A következő részletben egy kis betekintést nyerhetünk a múltba. Probléma csupán az, hogy itt a ,,kis" szócskát kell kiemelnem. Nem akarok kötekedni, mert gondolom ez a későbbiekben lesz kifejtve. Akkor viszont felesleges a prológus. Mindegy, reklámnak jó, hiszen titokzatos, és figyelemfelkeltő. De ezt akkor sem prológusnak, hanem inkább... Hm... Ajánlónak nevezném, amit külön kis moduléban illik megjeleníteni a blog oldalán.^^ A vége volt a legjobb. Ezzel biztosítottad be azt, hogy a kegyes olvasó továbbolvassa a blogot. Megannyi kérdés lebeg az én szemem előtt is. És hogy ez mennyire pozitívum? Is-is. A túlzott titokzatosság nem mindig jó, pláne hogy így a történetről csak ennyit tudnék mondani nagy vonalakban: Volt egy különleges lány, akinek volt egy barátja, akit mára már gyűlöl. Itt a vége, fuss el véle. De ugye nem erről szól a blog? Hát persze, hogy nem!^^ Viszont így még a fogalmazásodat sem tudom különösebben értékelni. Ennek megfelelően pontozni sem tudom. Majd ha kint lesz az első fejezet, visszatérünk rá, addig pihentetem a blogom.^^

Miharu 

Kinézet: A blog design-je kódos, így egyből előnnyel indul. Mutatós fejléc/háttér, vagy ezt minek nevezzem, nincs túlzsúfolva, de azért mégiscsak minden van rajta, még olyan is, amit egyébként a történet szempontjából nem értek, de mivel eddig csak prológus található a blogon, ezért nyilván lesz szerepe. A betűk olvashatók, szóval szuper. Tehát első ránézésre egy gótikus, drámai hangulatú bloggal találhatjuk szembe magunkat, ami nálam pluszpont, mert bezony szeretek szenvedni.:D (egy kibaszott mazochista vagyok) A blogon minden van, csak az nem, ami kéne. Nincs feliratkozás fül. Hát hogy várod majd így a lelkes olvasókat?c: Nincsen Fejezetek opció. Nyilván lesz, mert picit jobbra tekerve már rá is bukkantam a Menüre, de mivel még nincs, megemlítem. Ezt semmiképpen se felejtsd majd el. Úgy önmagában mégis tetszetős, picit talán túl hivalkodó blogocska, bár hogy őszinte legyek, arról nem nagyon tudok nyilatkozni, mennyire kapcsolódik magához a tartalomhoz.

10/9

Minden más: Egy prológus van csak fent, kemény tizenegy mondattal. Ezzel sajnos nem tudok így sokat kezdeni, így nekikezdek az elemzésnek, csak szépen sorjában. Az első bekezdésben megtudhatjuk főszereplőnk becses nevét, és azt, hogy ő kilóg a szórakozó fiatalok sorából, mert ő inkább csak sétálgat, ahelyett, hogy piával a kezében táncolna az asztalon. A ,,bulizó" szót kicserélném valami komolyabbra, mivel a blog maga elég komoly hangvételűnek tűnik, és ez így egy kicsit megtöri a varázst már az elején. A második részecskében megtudhatjuk, hogy a lányka szülei sem tudják, milyen is ő, mert csak egy emberre támaszkodhatott, egészen idáig. (egyszer volt, hol nem volt, csak nem ő volt a herceg a fehér lovon?) A következő részletben egy kis betekintést nyerhetünk a múltba. Probléma csupán az, hogy itt a ,,kis" szócskát kell kiemelnem. Nem akarok kötekedni, mert gondolom ez a későbbiekben lesz kifejtve. Akkor viszont felesleges a prológus. Mindegy, reklámnak jó, hiszen titokzatos, és figyelemfelkeltő. De ezt akkor sem prológusnak, hanem inkább... Hm... Ajánlónak nevezném, amit külön kis moduléban illik megjeleníteni a blog oldalán.^^ A vége volt a legjobb. Ezzel biztosítottad be azt, hogy a kegyes olvasó továbbolvassa a blogot. Megannyi kérdés lebeg az én szemem előtt is. És hogy ez mennyire pozitívum? Is-is. A túlzott titokzatosság nem mindig jó, pláne hogy így a történetről csak ennyit tudnék mondani nagy vonalakban: Volt egy különleges lány, akinek volt egy barátja, akit mára már gyűlöl. Itt a vége, fuss el véle. De ugye nem erről szól a blog? Hát persze, hogy nem!^^ Viszont így még a fogalmazásodat sem tudom különösebben értékelni. Ennek megfelelően pontozni sem tudom. Majd ha kint lesz az első fejezet, visszatérünk rá, addig pihentetem a blogom.^^

Miharu